Maros István: az Egerváry Jenő emlékplakett 2011 évi díjazottja

Életútja

Nyíregyházán született, 1941 június 1.-én. Matematikus egyetemi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1964-ben. A matematika tudomány kandidátusa (CSc) címet 1981-ben nyerte el. Az ELTE TTK egyetemi doktori fokozatát 1982-ben szerezte meg. Az MTA doktora címet 2006-ban nyerte el. Szakmai pályafutását 1964-ben kezdte a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóságán, ahol matematikusként dolgozott. 1968-tól a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet (NIM IGÜSZI) Matematikai Osztályának vezetője. 1975-től az Infelor-SZÁMKI-SZÁMALK Operációkutatási Osztályának vezetője. 1985-től 1990-ig az MTA SZTAKI Alkalmazott Matematikai Főosztályának vezetője.
1991-1992 között a Rutgers Egyetemen (NJ, USA), 1993-tól a londoni Brunel Egyetemen vendégprofesszor. 1996-tól a londoni Imperial College munkatársa, és egyetemi tanárrá nevezték ki. 2006-tól a Pannon Egyetem egyetemi tanára, a Műszaki Informatikai Kar Rendszer- és Számítástudományi Tanszékén.

Oktatási tevékenysége

1985 és 1990 között az ELTÉ-n oktatott, Operációkutatás számítógépes módszerei és Esettanulmányok tárgyakat. 1991 és 2009 között a Rutgers Egyetemen, a Brunel Egyetemen és az Imperial College-ban oktatott: Business statistics, Management information systems, Mathematical programming, High performance computing, Data and information management, Computational techniques, Computational finance, OR, Advanced OR.
2006 óta a Pannon Egyetemen oktatja az alábbi tárgyakat: OR, Optimization, Linear and nonlinear programming, Integer programming, Advanced optimization techniques, Essentials of computational linear algebra (angol nyelven, MSc és PhD szinten). A Pannon Egyetem által a MOL-nál indított nemzetközi mérnök tovabbképző tagozaton az ellátási lánc korszerű optimalizációs technikáit oktatja immár harmadik alkalommal, nagy sikerrel.

Tudományos és szakmai tevékenysége

Elméleti szempontból jelentős és gyakorlatban sikeres eljárásokat dolgozott ki nagyméretű lineáris programozási feladatok hatékony megoldására. A hálózati szimplex módszernek egy különösen hatékony változatát fejlesztette ki. A primál szimplex módszer első fázisára kidolgozott algoritmusa a korábbiaktól eltérő szemléletet jelentett és igen sikeresnek bizonyult. Ezt követte egy új duál második, majd duál első fázis algoritmus. Ezek a primál módszerrel elméletben egyenértékű duál módszert eredményeznek, amely gyakran sokkal hatékonyabb a primál módszernél. (Pld. vegyes egész programozási feladatok megoldása során.) Új induló bázis algoritmusokat javasolt, egy általános árazó algoritmust vezetett be, és a degeneráció ellen számos új technikát dolgozott ki. Tanulmányozta a szimplex módszer pontossági lehetőségeit és kidolgozott egy olyan változatot, amely képes numerikus szempontból notóriusan rosszul viselkedő feladatok biztonságos megoldására (mint pld a szochasztikus programozásban ismert diszkrét momentum feladat). Foglalkozott optimalizációs szoftver implementációs kérdéseivel is. 12 lineáris programozási csomagot tervezett és implementálásukban is jelentős szerepet játszott. Ezeket a szolvereket a szakmai közösség nagyra értékeli, és közülük többet beépítettek döntéstámogató rendszerekbe, pld az ICL egyik rendszerében Maros István szolvere dolgozott.
2003-ban jelent meg Computational Techniques of the Simplex Method című monográfiája. Ez a terület egyik alapművévé vált, eredményeit a világon széles körben alkalmazzák mind kommerciális, mind akadémiai körben. Újabban bioelektromos képalkotással foglalkozik. Új megközelítést dolgozott ki, az optimalizálás oldaláról, ami új lehetőségeket kínál és segítségével az eddigieknél jobb képalkotás érhető el. Itt numerikusan rosszul viselkedő (ill-posed) problémák adódnak, melyekre a szokásos algoritmusok használata nehézkes es bizonytalan. Ezért foglalkozik a hagyományos regularizációs módszerek numerikus képességeinek a javításával is. Másik új kutatási területe optimalizáló módszerek párhuzamosítása.
A fenti témákban összesen 53 publikációja jelent meg, 49 előadást tartott nemzetközi konferenciákon, és 21 meghívott előadást kutató szemináriumokon.

Szakmai közéleti tevékenysége

Tagja az alábbi szakmai testületeknek: Bolyai János Matematikai Társulat, a Neumann János Számítógéptudományi Táraság, Mathematical Optimization Society, Society for Industrial and Applied Mathematics. Alapító tagja a Magyar Operációkutatási Társaságnak.
A Neumann Társaság Operációkutatási Bizottságának elnöke volt 1985-1991 között. Az Akadémia Operációkutatási Bizottságának tagja 1985-1991 között, és 2006 óta folyamatosan. 1987-1994 az Akadémia Tudományos Minősítő Bizottság Matematikai Szakbizottságának tagja. 2008 óta az Akadémia Matematikai Osztály Doktori Bizottságának tagja.
Több jelentős operációkutatási konferenciát szervezett. A magyar operációkutató közösség számára kiemelkedő fontosságú a XVII. Magyar Operációkutatási Konferencia (Balatonfüred 1987). Ezen többszáz kutató és alkalmazó vett részt, sőt a politikai döntéshozók képviselője is. 1985 óta az Alkalmazott Matematikai Lapok szerkesztőbizottsági tagja. 1993 óta a Computational Optimization and Applications folyóirat társ-szerkesztője. 1993-2001 között az Annals of Operations Research folyóirat 4 kötetének vendég társ-szerkesztője. 1994-2001 között a European Journal of Operational Research folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. 1998 óta az Advances in Computational Management Science könyvsorozat szerkesztőbizottsági tagja. A Computational Management Science folyóirat alapító társ-szerkesztője.
1976-ban a Bolyai Társulat Farkas Gyula Díját nyerte el. 1980-ban az Akadémia Számítástechnikai Pályázat első díját elnyert pályamű társ-témavezetője. 1989-ben a Neumann Társaság Kalmár László Díjjal jutalmazta.

Mindezek alapján úgy látjuk, hogy Maros István professzor úr tudományos és oktatói munkássága nemzetközi szinten is kiemelkedő. Jelentős szerepet játszik mind a nemzetközi, mind a magyar tudományos közéletben. Ezért a 2011 évi Egerváry emlékplakettet neki ítéltük.

A Magyar Operációkutatási Társaság Elnöksége

Budapest, 2011. december 15.